Sárréti Közérdekű Muzeális Gyűjtemény - Szeghalom

Szeghalom az egykori Sárréti táj települése, a vizek birodalmának szülötte. Népessége a folyószabályozások előtti környezettel harmóniában alakította életmódját és gazdálkodását. Tevékenységét a nagyállattartó életmód, a halászat, pákászat, és az akkor még lényegesen kisebb földterület megművelése jellemezte.A fő hangsúly a szilaj állattartáson volt, mivel a vizek mocsaras jellegükből adódóan csakúgy, mint az utak, nagyobb mennyiségű áru vagy termény szállítását nem tették lehetővé. Az ellenálló tájfajták, azonban saját lábukon győzték le ezt az akadályt.Az 1800-as évek közepétől a régi Sárrét megváltozott. Legelső sorban a vizeket zabolázták meg, és a megváltozott tájjal együtt megváltozott az emberek életmódja is. A település lakosai által egyre nagyobb mennyiségben megtermelt gabonát főleg száraz- és vízimalmok, elvétve szélmalmok őrölték meg.

 

A félvad állatállomány is lassacskán jászolhoz szelídült.Az eddig csekély jelentőséggel bíró iparosság, ha igen szerény körülmények közt is, de gyarapodásnak indult. Az 1700-as évek közepére kialakult a helyi és környékbeli igényeket kiszolgáló céhes ipar.  Az 1800- as években és később is az iparosok száma nagyon lassan de folyamatosan nőtt és az itt élő kereskedők száma is lassan emelkedett. Még is azt mondhatjuk, a terület fő meghatározója az agrárium marad.Az 1800-as évek második felétől, a folyószabályozásokat követően, a szántóföldi növénytermesztés és az istállózó állattartás szerepe egyértelműen uralkodóvá lett a terület mezőgazdaságában. Ezzel párhuzamosan elindult a paraszti gazdálkodás lassú korszerűsödése is, megjelennek az első gépek.Szeghalom helyi ipara a XX. század első évtizedeiben kezdett valamelyest fejlődni.