Látnivalók

Füzesgyarmat Város története

Füzesgyarmat Szeghalomtól északra, Kertészsziget, Bucsa, Szerep, Sárrétudvari, Biharnagybajom, Darvas, Csökmő települések között fekszik, a Sárrét közepén.

Határában a középkorig több falu is állott, amelyek Pázmány kivételével a törökdúlásig voltak lakottak. A Rákóczi-szabadságharc után a rácok dúlták fel a falut, és csak 12 év után kezdtek visszatelepülni a lakosok. Okleveles bizonyítéka 1219-ig nyúlik vissza, ekkor Gormoth-nak írják. Nagyvárad regestrumában a „Tüzesvas ítélet” 112-dik paragrafusában szerepel először.

Címere nagyon szép és jellegzetes:

 

Álló háromszögű pajzs vörössel és kékkel hasított mezejének alsó harmadában (pajzstalppban) ezüst ék fekete (olajat jelképező) hullámos pólyával; a baloldali vörös mezőben lebegő (a megújulást és a tájjelleget jelképező fűz) ötágú arany életfa; jobboldali kék mezőben befelé fordult, vörössel vértezett, jobbját felemelő ezüst (fehér) gólya. A pajzson heraldikai (arany, sárga) korona.

A mezővárosi cím (4500 lakos) megtisztelő volt. Feltétele a vásártartási jog volt, illetve a tény, hogy Füzesgyarmat fontos közlekedési útvonal mellett feküdt a Budapest – Nagyváradi út mellett, így nagy volt az átmenő forgalma is. Füzesgyarmat múltjával foglalkozva meg kell említeni, hogy 1941-ig Bucsatelep is Füzesgyarmathoz tartozott. 1930-ban 11300 fő volt a lélekszám a népszámlálás adatai szerint, Bucsa 3500 fő, Füzesgyarmat 7900 fő. A kiválás után 27400 kataszteri hold föld maradt Gyarmatnak. A határ földrajza és történelme szorosan tükrözi a Sárrét vidékének egységét. Ásatások alkalmával a különböző egymásra rétegződés emlékei tűnnek elő. Füzesgyarmat területe több kor emlékében is igen gazdag: új-kőkor, bronzkor, vaskor, a népvándorlás kora. Mint a kaszli, alulról számított egymásra következő fiókjaiban, úgy vannak elraktározva a halmokban, szigetekben az egymást követő korok. A határaink síkjából kiemelkedő természetes és mesterséges halmok, ősi erek partszélei az első tanúi az itteni ember életének. Gyarmat valamikor nagykiterjedésű fűzerdőségeiről kapta a Füzes előnevet, megkülönböztetésül a többi Gyarmattól. A Berettyó az északi határrészen folyt Bucsáig, majd délre fordult Túrkeve, Mezőtúr irányába. A Berettyó és Kékkálló áradásakor az alacsony fekvésű területeket gyakran elöntötte a víz, így alakult ki a Nagy-Sárrét. A Berettyó szabályozásakor a Darvas, Szeghalom felé új medret ástak. Az építés során hatalmas gátakat emeltek nagy játszóval. Ez a magas gát sem tudta mindig megmenteni a környéket az áradástól. Az I. világháború során a Kálló kiöntött, és a régi Sárrét területéből visszavette a Vettrét dűlőt egészen a Bajomi határbéli Lovassi pusztáig. A Sárrét magasabb helyei -melyek nem voltak, vagy csak átmenetileg álltak víz alatt -, porondok, szigetek voltak. Háborús időben – a tatárjárás, török dúlás idején -, jó menedéket nyújtottak a lakosoknak. Ilyen szigetek voltak: Sársziget, Jánysziget, Görbesziget, Kertészsziget, Hosszúsziget, Barnaszigaet, Farkassziget, Hagymássziget, Macskássziget, Pázmánysziget, Akasztósziget, Tósziget, Jenőmajor, Máriamajort, stb. A vizes területeken főként nád, sás, gyékény termett, az 1800-as évek végéig mindössze hatvan holdat műveltek. Ezeken a nádas és mocsaras területeken sok volt a hal, vadliba, vadruca, daru, gém, kócsag, szárcsa, bíbic, vidra, stb., de róka, valamint farkas is szép számmal tanyázott a nádasokban. Füzesgyarmatról Bajomba csak hajón lehetet közlekedni az 1800-as évek végéig. A Sárrét felesleges vizét a különböző folyásokon vezették el.

A füzesgyarmati határ dűlőinek nevei: Hússzú, Csíkér, Bárdahát, Bárda-halom, Gólyás, Korhány, Korhány-halom, Pázmány, Kátasarka, Eggyeszug, Egyestő, Tengerizug, Fegyverfenék, Törökzug, Vettrét, Lakatossziget, Csukazug, Csukakert, Kovácskert, Kovácsszigeti kert, Kishagymás, Nagyhagymás, Vargapál, Kisharang, Nagyharang, Ösvény, Kettőshalom, Gara, Papsziget, Garalapos, Csőrő, Horgas, Peterke, Csárdakert, Kunérkert, Naggyep, Peres, Epreskert, Lajosmajor, Pálmajor, Imremajor, Jánosmajor, Jenőmajor.

A község először a Nadányiaké, majd a Harruckern családé, később egyes területek a Vécseieké, a Wenckheimeké, illetve a Blankensteineké volt. A Blankensteniek katolikus vallásúak voltak és igyekeztek ezt a vallást elterjeszteni, ezért hittérítő apácákat hozattak Gyarmatra.

1848 után osztottak telkeket a Kont, Dobó utcákban. A község arculata az I. világháború után sokat változott. 1914-től 1922-ig épült a mai nagy iskola, amelynek építése a I. világháború miatt szünetelt. 1896-tól áll a főtéren a mai Városháza. Újabb házhelyek kerültek kiosztásra a Nagyváradi, a Szabolcska, a Régi vásártér környékén, a Sárszigeti újtelep, Lehel, Kinizsi, illetve Garalapos utcákban. 1940-ben 4 ház épült a Bikaszinnél. Felépült húsz ONCSA ház a Sárszigeti részen, majd a Sas, Erkel, Szabadkai utcán osztottak telkeket.

Az új Református templom 1797-1803-ig épült, amelynek tornyát egy 1867-es vihar ledöntötte, és utána kapta a ma is látható sisakját. A toronyba három harangot helyeztek, amiből kettőt az I. világháborúban elvittek. Jánosi Zoltán református lelkész 1920-ban új harangot öntetett, de 1944-ben ezeket is elvitték a nagy harang kivételével.

A Református templom épülete

1940-ben készült el a Hősök emlékműve az iskola előtt, amelyet Búza Barna szobrászművész készített el. Ő sarkadi születésű, de felesége gyarmati lány volt.

Hősök emlékműve

A Hősök emlékműve az iskola előtti parkban található

Egy 1830-as összeírásból tudhatjuk meg, hogy volt az akkori városnak két olajmalma, két köleshántolója, kilenc lisztmalma. Jelentős volt az állattenyésztés, sok kitűnő gazda között Homoki Lajos volt a legnagyobb szaktekintély a lótenyésztés terén. Az ipar nagyon lassan alakult, 1850-től nőtt meg a számuk jelentősen: kovácsok, bognárok, csizmadiák, tímárok, asztalosok, kenderfeldolgozók voltak elsősorban. Megjelentek a szélmalmok is. A Kovács kertnél a bucsai útfélen Blankenstein Károly építtetett gőzmalmot, amit a kiváló építész, Borsothy Géza épített fel, aki többek között a városházát, és a nagy iskolát is építtette, de a Berettyó csatorna elkészülését is irányította. A gőzmalmot kőszénnel fűtötték, vizet a malom mellett fúrt artézi kútból nyertek. A kút vize meleg volt, így közfürdőt is kialakítottak, sőt teniszpályát is építettek mellé. 1934-től Berg Sándor lett a tulajdonos. Az 1900-as évek elején alapították a téglagyárat,  az elnök Vitéz Homoki Lajos volt. A szeghalmi úton Nagy Imre földbirtokos többedmagával megépítette a füzesgyarmati Hengermalom Rt-t, amely 1988-ig üzemelt. Szilágyi László a darvasi út mellett alapított tégla-  és cserépgyárat. Homoki István Barnaszigeten Kendergyárat építtetett. 1930-ban Moskovits Miksa Alföldi Cipőüzemet létesített, a hadsereg beszállítója lett a kiváló minőségű cipőkkel. 1946-tól Csák János vezetésével a Cipő Üzemből KTSZ alakult. A Kossuth utcában létesült a Sárréti Tejcsarnok Szelei Lajos irányításával. Itt készítettek paprikás túrót az országban először. 1941-től a mai rendelő pincéjében – az egykori Polgár- féle házban -, a Spöttl fivérek juhtejből készítettek sajtot 1944-ig.1947-ben 9975 volt a lélekszám – még ekkor Kertészsziget Füzesgyarmathoz tartozott – , s ebből 8303 fő tudott írni, olvasni.1945 után Faragó Sándor iskolaigazgató, Hegyesi János költő, útkaparó, Frank Csenkei Sándor volt intéző, Belinszki József, és Szántó József vállalta a falu irányítását a Mezőgazdasági Bizottság tagjaként. A község bírája Kiss Gerzson, majd Szabó József volt. A törvénybíró Túri József, Doma Sándor, az első tanácselnök 1950-ig Karacs Béla lett, majd Fülöp Béla, Lakatos István, Szőke István és Makai István töltötte be ezt a tisztséget. Füzesgyarmat 1944. október 7-én szabadult fel. A háború után alapította Hauzman Artúr a Járműjavító Szövetkezetet. Az akkori kitűnő szakemberek és mesterek tudását az ismert és elismert hintógyártás révén az egész világ megcsodálhatja napjainkban is. A Csánki Dezső Helytörténeti Egyesület jóvoltából teljes a lista az 1848-as szabadságharc résztvevőiről, illetve áldozatairól, és ugyancsak teljes a lista nem csak az I., hanem a II. világháború áldozatairól is. A gróf Blankenstein-familia 1817-től volt a helység gazdája. A család eredeti, volt uradalmi házát az 1900-as évek elején egy békéscsabai születésű építészmester építette át kastéllyá.

Az egykori gróf Blanckestein kastély

 

Az egykori gróf Blanckestein kastély

Mindkét felvétel az egykori gróf Blankenstein kastélyt ábrázolja 

A kastélyhoz tartozott a Kápolna és a körülötte elterülő erdőség az erdészházzal- ez a mai fürdő területe -, a Nagygyep lovardával, sörházzal és cselédlakásokkal. A kastélyt 1944-ig lakták a Blankenstein-familia tagjai, azaz a háború ideérkezéséig, majd elmenekültek. A kastélyt az átvonuló orosz csapatok fölrobbantották. 1965-ben – a Blankenstein grófi kastély kertjében -, fúrták azt a kutat, amely saját erejéből tör felszínre 62 Celsius-fokon. Összefogás eredményeként 1969. június 19-én nyitotta meg kapuit a strandfürdő. Azóta jelentős fejlődésen ment keresztül és nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a régió egyik legszebb fürdője.

 

A Kastélypark Fürdő főbejárata

A Kastélypark Fürdő főbejárata

2003. november 4-én “Sárrét gyöngye” elnevezéssel gyógyvízminősítést kapott a strandfürdő termálvize. 2006. január 1-jén lett a strandfürdő neve Kastélypark Fürdő. Ez a név magában hordozza a hely múltját és utal a jelenlegi kellemes környezetre is.

A gyógymedencék

Vendégeink a kül-és beltéri gyógymedencékben élvezhetik a “Sárrét gyöngye” termálvíz áldásos hatását

A fürdő látogatottsága a 2006-ban végrehajtott fürdő és kempingfejlesztés következtében folyamatosan növekszik. Évente 110-120 ezren pihennek, szórakoznak a Kastélypark Fürdőben. A vendégéjszakák száma is gyarapszik az üdülőház és a panzió nyújtotta lehetőségek következtében.

A fürdő területén található panzió épülete

A fürdő területén található panzió épülete

A ’80-as évek elején a mezőgazdasági termelés csökkent, az ipar szerepe viszont jelentősen megnőtt, ugyanis a szénhidrogén-kutatók a ’80-as évek közepén jelentős mennyiségű szénhidrogénvagyont találtak a település alatt. A szénhidrogén kitermelése (földgáz, gazolin, kőolaj) ezt követően megkezdődött, és a MOL Rt. évi 8-10 milliárdos kitermelést folytatott. A szellemi és művelődési életet a kultúrházban, a városi könyvtárban, a moziban, a tájházban és az 1997-ben megnyílt Szitás Erzsébet képtárban folyó kulturális tevékenység határozza meg. Az önkormányzat és a lakosság törekvése, hogy a nagyközség várossá váljon, sikerrel járt: 2000. július 1-jétől városi rangot kapott a település.

Füzesgyarmati Állatpark és vadfarm

Füzesgyarmaton, 4500 m2-en közel 100 fajta állat található. Az állatpark kapuja 2010 óta nyitva áll az idelátogató emberek számára. 2014 óta vadfarmként is várjuk a vendégeket. A tulajdonos Csák Árpád folyamatosan bővíti az állatállományt. Az állatok gondozásában az egész család kiveszi részét, amit nagy szeretettel csinálnak. A család már felnevelt számos állatot: őzet, birkát, kecskét, rókát, vaddisznót és borzot.

Aki szeretne egy kicsit közelebb kerülni az állatokhoz, az állatsimogatóban megteheti.

Ha valakit érdekel egy etetés, fejés annak rejtelmeibe is betekintést nyerhetnek.

Előzetes egyeztetés alapján lovagoltatásra is lehetőség nyílik.

A látogatók számos állatfajjal találkozhatnak a legnépszerűbbtől a legérdekesebbig:

hüllőkkel (siklók, agáma, leguán,…)

madarakkal ( díszmadarak, emu, hattyú, …)

különböző fajtájú halakkal (cápaharcsa, piranha,…)

vadon élő állatokkal (róka, borz, farkas,…)

emlősökkel (láma, mosómedve,…)

 

Csák Árpád

5525 Füzesgyarmat, Klapka u.41.

Tel.:+36-70-360-30-86

Lovagoltatás: +36-70-214-88-95

A Facebook-on is megtekinthető a füzesgyarmati miniállatpark.

Látogatás előzetes egyeztetéssel egész évben lehetséges.

Belépő:

gyerek (14 év alatt): 250 Ft / fő

felnőtt: 500 Ft / fő

10 fő felett: 250 Ft / fő